A franciákra a kárörvendő fröcsögésen kívül kár is szót vesztegetni. Úgy látszik a 98-as győzelmük óta szabályosan követik egymást a hullámhegyek és -völgyek. 2002 totális égés volt, négy évvel később, némi meglepetésre, a döntőig meneteltek, most pedig láthatjuk.Már az Uruguay elleni 0-0 és a mutatott elképzeléstelen játék sem ígért sok jót, Mexikó ellen azonban már azt láthattuk, hogy kész, ez a csapat ennyit tud. Ilyen belső feszültségeket egy jobb gárda sem bírna el. Mindenki Ribérytől várta a csodát, aki egyedül akkor is kevés lett volna, ha élete formájában játszik. Henry-t azért kicsit sajnálom, hogy egy ilyen produkcióval búcsúzik. Legkevésbé ő tehet róla persze, de akkor is lehangoló. A Dél-Afrika elleni vereség szinte már papírforma volt, saját szurkolóik kínjukban az ellenfél góljait ünnepelték. A teljesítményre a koronát a szánalmas Domenech tette fel ezzel a reakcióval:
Nem vártunk érmet tőlük, de az egy rúgott gól és az egyetlen szerzett pont minden várakozást alulmúlt, a Jabulani értékelése így nem is lehet más mint 1.
A VB 29. helyezettje: Franciaoszág 3 0 1 2 1 1-4 1
Jabulanométer: 23%
Utolsó kommentek