Jabulani

Balázs helyszíni tudósítása Münchenből.

Ez a mérkőzés nem akkor lett érdekes számomra, amikor összesorsolták a két csapatot. A történet régebbre nyúlik vissza, ugyanis jómagam - mint olasz, illetve Róma "szurkoló", illetve inkabb úgy fogalmaznék, hogy szimpatizáns -, amikor focis játék került elém, természetesen az AS Roma-t választottam elsőként.

Hiába a gép elleni játék varázsa, mégiscsak izgalmasabb az online, egymás elleni küzdelem. Így cimborákkal gyakran játszottunk egymás ellen barátságos meccseket, és ezek közül gyakran megismétlődött az ominózus Bayern München - AS Roma párharc. Számtalanszor egymásnak esett a két csapat, és bár "messziről jött ember azt mond amit akar", ezeken a találkozókon főként olasz győzelem született.

No, de vissza a valóságba! Megtörtént az idei BL főtábla sorsolása, és mint futballkedvelő, mindenféle fanatizmus nélkül, áttanulmányoztam, majd rájöttem, hogy a sokszor "átélt" Bayern-Roma rangadó valósággá válik, és Tottiék a pizzát és a bort egy napra finom bajor sörre, és perecre cserélik. Rögtön beindult az "álomgépezet", vagyis: milyen jó lenne őket élőben megnézni. Bevallom őszintén, beletelt néhány percbe, mire realizáltam, hogy ez egy soha vissza nem terő alkalom, mivel jelenleg Münchentől kétszáz kilométerre lakom.

Mikor elkezdtem utánajárni, hogyan is lehet jegyet szerezni, egyre inkább magával ragadott a BL varázsa, és úgy éreztem, ha már sikerül eljutnom, minél jobb helyről szeretném megnézni. A keresgélés közben rádöbbentem, hogy más sem akar lemaradni a jónak ígérkező mérkőzésről. A legjobb szektorokba már alig maradtak szabad helyek, szerencsére még sikerült lecsapnom egyre.

Az odavezető út igazán németes volt: három sávos autópálya, 160 km/h-nál levillogó bajor autócsodák, egyes szakaszokon dugók - a 3 sáv és a sebességkorlátozás hiánya sem old meg mindent -, és sok bajor mezes, német zászlós szurkuló. Viszonylag hamar érkeztem, így még sikerült fényt deríteni a "helyi szokásokra", miszerint a készpénz fogalma a stadion területén, mint olyan, nem létezik, fizetni kizárólag az ArenaCard-dal lehet. (Ha jól tudom, a Szigeten és a Balaton Sound-on most vezették be próbajeleggel. Nos, itt már élesben megy a dolog!)Megszerezvén a kártyát a stadion pénztárában, az irányt az aréna felé vettem.

A bejutás ahhoz képest feltűnően simán ment, hogy csak egy oldalon lehetett bemenni. Eszembe is jutott, amikor egy évvel ezelőtt a DVSC - Lyon-ra igyekeztünk a Puskás Stadionba - milyen fejetlenség volt. Hát igen, két BL találkozó között is óriási különbségek lehetnek, a monumentális piros "csónakról" nem is beszélve. 

Felsétáltam a harmadik emeletre, ahová a jegyem szólt. Bőszen kerestem a megfelelő blokk-bejáratot, mondván, tuti el vannak szeparálva egymástól, hiszen a jegyek is különböző kategóriájúak. Hát tévedtem. Pont két szektor választónál ültem, konkréten a 329.blokk, 4.sor, 1. székén. Tulajdonképpen tíz centire fejeződött be mellettem a 328.blokk, minden jelzés nélkül. Ahhoz képest, hogy a szomszédom tíz euróval többet fizetett, semmivel sem volt rosszabb helyem, de ez már legyen az ő baja.

Úgy éreztem magam, mintha a FIFA (vagyis mostmár inkább PES) töltött volna be egy mecset. Teljesen lenyügőzött a látvány, és a tudat, hogy biza ilyet eddig csak a TV-ben lattam. Elfoglaltam a helyem, az emberek gyülekeztek, a római szurkolók az egyik kivetítő alatt lévő szektorban már hangpróbát tartottak. Velem szemben a VIP páholyban is elkezdtek gyülekezni a prominens személyek. A csapatok már melegítettek, de én még a látvánnyal voltam elfoglalva.

Rengetek vendégszurkoló érkezett, akik össze-vissza ültek. Mögöttem szerencsére úgy negyven olasz szimpatizáns adott hangot véleményének a mérkőzés alatt is, kellő átéléssel. "Bhriiiiigiiii.... oohhhhhh.... váfffffánkúlóóóóóóóóóó...... há blá-blá-blá". Bármit is mondtak, azt jellegzetes olasz hanghordozással tették, és az indulat sem hiányzott belőle. Ennek ellenére a hazaiak voltak fölényben, ami nem is csoda. A különböző buzdítások közül nekem a "legmeggyőzőbb" az volt, amikor bajor "B-közép" (az egyik kapu mögött) szimplán "hey" felkiálltással élt, es a túloldali kapu mögött meghúzódó szolidabb, ám annál hangosabb tábor válaszolt, hasonló orgánummal. Ez a "párbeszéd" néhány ismétlés után kellően hangos volt ahhoz, hogy az ember hátán futkosson a hideg.

A kezdőcsapatok bemutatása után felcsendült a mindenki által ismert Bajnokok Ligája himnusz, elkezdték rázni a kezdőkörre terített BL logót, és a csapatok is felsorakoztak. Leírhatatlan élmény volt ilyen körülmények között átélni. Azt hiszem hiába a HD és a 3D technológia, nem ugyanaz.

...És elindult a várva várt mérkőzés. Megint előtört bennem a focis játék feeling, de nem voltak játékos jelzők a fejek felett, szóval hagytam, hadd játsszanak a profik.

Ami nagyon tetszett, hogy a kivetítőn folyamatosan  cserélődtek a pályán lévő játékosok nevei és mezszámai. Emlékeim szerint ez a magyar BL mecsen korántsem volt igaz. Mintha egy darabig ment volt a Puskás kivetítője az közvetítés előképével, aztán csak az eredményjelzőt rakták ki. De vissza inkább az "élő" képzhez. Mindenesetre itt ez nekem nagyon tetszett.

A mérkőzésről is szeretnék azért pár szót szólni. Az elején kiegyenlítettnek tűnt a játék, sőt a Roma alkította az első helyzetszerűséget. A második félidőben (sajnos) egyértelműen a Bayern játszott fölényben, így megérdemelten tartotta otthon a 3 pontot. Ami picit nekem csalódás volt, az Totti kedvetlensége. Valahogy úgy éreztem, hogy szó szerint semmi kedve sincs játszani. Pizzaro rendszeresen túlcselezte magát, amit a mögöttem ülő olaszok számtalanszor szóvá is tettek. Amikor már harmadszor fordult  meg maga körül, pedig simán passzolhatott volna, érezhetően nem a dícséret hangjai szólaltak meg. Müller gólja kétségtlenül szép volt, Klose találatát pedig első ránézésre egy kapushiba előzte meg. De ez már történelem. Ők azok a bajor mezes játékosok, akiket az idei VB alatt megkedveltem, szóval meg van nekik bocsátva. Kiemelném még Schweinsteiger-t, aki valóban nagyon hajtós játékos, és rendkívűl strapabíró, ezt el kell ismerni.

Ami nagyon tetszett, hogy a gólok után mindig bejátszottak egy dalt, amit egy kis közönség "játék" követett. A következő párbeszéd zajlott le a konferáló és a szurkolók között:

[Konf]: Neuer Zustand.....Fc Bayern München

[Tömeg]: ZWEEEI

[Konf]: AS Roma

[Tömeg]: NUUUULLLL

[Konf]: Danke!

[Tömeg]: BITTTEEE! (Taps)

Nem sokkal ezután következett a hármas sípszó. Az eredmény magaért beszél, és sajnos el kell ismernem, reális volt.

Feltűnt, hogy sok német szurkoló már a lefújás előtt elindult kifelé, ami, bevallom őszíntén, számomra furcsa volt. Gondoltam, ez elég "bunkóság" a csapattal szemben, hiszen úgyis körbe fognak sétálni a stadionon OLLLÉzni. Én, mint jó "japán" turista a lefújás után is maradtam, próbáltam kiélvezni a stadion nyújtotta hangulatot, ameddig csak lehet. Zárásként megnéztem a párhuzamos mérkőzések góljait, majd útnak indultam.

A parkolóházba érve összeállt a kép. Azonnal megértettem, hogy sokan miért indultak el hamarabb. El lehet képzelni, milyen az, amikor 66 000 ember elindul kifelé, és az a 10 500 autó egyszerre akar kijutni az autópályára a parkolóházakból. Pláne úgy, hogy - amint már említettem - a pakolási díj készpénzes kiegyenlítése közvetlenül lehetetlen. A kártyák feltöltése pedig sokaknak csak a végén jutott eszébe, ami már az automatáknál is fennakadást okozott. Így következett a mérkőzés hangulatát kicsit befeketítő, kellemetlen rész: a várakozás. Egy órámba telt, mire kijutottam, pedig csak fél emeletre voltam a kijárattól. Ebben persze az is benne van, hogy nem vagyok az a  furakodós-dudálós fajta, így inkább vártam. Mikor a kapuhoz értem, megállapítottam, hogy ezt nem is lehet másképp csinálni. Akármennyire nem úgy tűnt, minden olajozottan, és gyorsan ment. Amint leértem a kapuhoz, öt másodperc múlva már kint is voltam.

Összegezve kicsit a történetet, nem bántam meg, hogy elmentem, sőt, nagyon örülök hogy eljuthattam egy ilyen nagy eseményre. Remélem lesz még rá alkalom, illetve kívánom, hogy mindenki, aki teheti, menjen el egy hasonlo stadionba. Sajnos még nem látom az esélyét, hogy a magyar foci akár csak megközelítse ezt a szintet - itt főként a szervezésre és a stadionok színvonalára gondolok.

balazs4