Chile huszadik századi történelméből három nevet kell megjegyeznünk: Allende, Salas, Zamorano. Közülük utóbbi kettő kapcsolódik szorosan a labdarúgáshoz. A legnagyobb bajuk, hogy közben átléptünk a huszonegyedik századba, de a sort nemigen lehet folytatni. Ma nincs világklasszis játékosuk, de úgy látszik, őket ez nem zavarja, ráadásul tudjuk, hogy csapatjátékkal sok mindent lehet kompenzálni. A dél-amerikai selejtezőkön a második helyet szerezték meg, a legtöbb győzelmet aratva, és mindössze egy ponttal lemaradva Brazíliától. A csoport második helyét itt is reális célként tűzhették maguk elé, de a múlt miatt volt félnivalójuk, mert a világbajnokságon általában nem jön ki nekik a lépés, és tudásuk alatt szerepelnek. Ebből a szempontból szerencsésen alakult, hogy Honduras ellen kezdhettek. Nagy
fölényben játszottak, főként Sánchez volt aktív, de gólt Beausejuor szerzett. Ezt megtartották a végéig, sőt a spanyolokat legyőző Svájc ellen is ezt az eredményt hozták. Mivel ez volt a legkiegyenlítettebb csoport, még két győzelemmel sem mehettek biztosra. Soha nem volt még olyan, hogy valaki 6 ponttal kiessen, de most előfordulhatott volna, mivel azonban Svájc Honduras ellen is csődöt mondott, nem kellett aggódniuk. 2-1-re kikaptak a spanyoloktól, de amiről ez a meccs emlékezetes marad, az a legtávolabbi gól (David Villa), és az egyik legérthetetlenebb kiállítás (Estrada). A nyolcaddöntőben a Brazilokkal találkoztak, akiktől sima 3-0-ás vereséget szenvedtek. A csoportban jól teljesítettek, de az erősebb ellenfelekkel szemben egy pillanatig sem volt komoly esélyük. A Jabulani értékelése így 4-es.
A VB 10. helyezettje: Chile 4 2 0 2 3-5 6
Jabulanométer: 52%
Utolsó kommentek