Németország a fordított Argentína. Ők azok, akiket a linekeri axiómára fittyet hányva rendszeresen leírnak, a végén mégis odaérnek a négy közé. Most is erre készültek, bár a világbajnoki címről, bölcs önmérsékletet tanusítva, nem beszéltek. Állandó téma volt viszont Ballack nemzeti sorstragédiaként megélt sérülése. A csapatkapitány kiesése miatt fájhatott is Löw feje, mert a radikálisan megfiatalított csapatban kulcsszerep hárult volna a Chelsea-ben nem nagyon marasztalt középpályásra. A karszalagot Lahm kapta meg, a játék szervezése pedig Schweinsteigerre maradt. Az dögunalmas első csoportkörben üde színfolt volt az Ausztrálok kivégzése (4-0). Egy percig sem volt kétséges a végkimenetel, amit Cahill kiállítása csak fokozott. A sajtó egy része ekkor hirtelen elkezdett a végső győzelemről beszélni. Szép dolog négyet lőni, de ez volt az első meccs, ráadásul egy középszerű ellenféllel szemben. A második körben Szerbia jól le is törte a nagy lelkesedést. Az első félórában főként a sárgák gyűjtögetésében jeleskedtek a csapatok, sőt Klose-nak már a 37. percben sikerült kiszórnia magát. Talán még be sem ért az öltözőbe amikor Jovanovics a vezetést is megszerezte. Az egyébként világszínvonalű szerb védelem ezen a VB-n már másodszor múlta alul az enbéhármas szintet, amitől csak Podolski büntetője volt pocsékabb, így maradt az 1-0. Az, hogy a vége is ennyi lett, inkább a németekre nézve hízelgő, ezzel 24 év után veszítettek el VB csoportmeccset. Nagyot változott a világ, mert már győzelmi kényszerben kellett pályára lépniük Ghána ellen. Továbbra sem volt olyan sziporkázó játék mint az első meccsen, de mivel Özil eggyel kevesebbszer rúgta Kings(t)on hasába a labdát, mint Királyéba, meglett a csoportgyőzelem. A másik pályán Szerbia kikapott az eddig bénázó Ausztráloktól, így az Afrikaiak is továbbmentek. 
Már a nyolcaddöntőben összejött az ősi ellenségek csatája. Anglia csak második lett, így 82 millió német utálata mellett készülhetett arra, hogy elkerülje a szégyent. Ezt még valahogy elviselték, de a nagyobb baj az volt, hogy alig fél óra alatt kétgólos hátrányba kerültek, pedig 81 999 989 nem is volt a pályán közülük. Upson révén gyorsan közelebb zárköztak az angolok, aztán jött Lampard gólja, amivel itt, itt és itt foglalkoztunk, most nem tesszük. A második félidőben a németek legújabb sztárja, Müller (aki egy másik Müller, de alighanem róla is hallunk még) kettőt villant, amivel történelmi győzelmet arattak. A következő kör sem ígérkezett könnyűnek az addig hibátlan Argantína ellen. Itt még jobban siekrült a kezdés, már a harmadik percben vezettek, amit az argentín mezőnyfölény periódusaiban is sikerült megőrizni. A fordulás után itt sem maradt nyitott kérdés (4-0), amivel már tényleg kezdték elhinni, hogy akár a végső győzelemre is lehet esélyük. A döntőbe jutásért a spanyolonak kellett volna visszavágniuk a bécsi EB döntőben elszenvedett vereségért. A spanyolok akkor kirobbanó formában voltak, most nem, de az eremény ismét 1-0 lett. A németek túl sok területet engedtek át, így közel sem tudtak annyi helyzetet kialakítani mint a korábbi találkozókon. Puyol góljára nem jött válasz, sőt a végén Pedro és Torres is magabiztosabbá tehette volna a győzelmet. 
Németország a bronzéremmel vigasztalódhatott, amit a torna egyik legjobb meccsén szereztek meg Uruguay ellen. Alaposan felforgatott csapatuk érintőlegesen a fél világot képviselte. A válogatott jó leképezése az utóbbi évtizedek társadalmi változásainak. Gondolunk csak bele, milyen lett volna húsz évvel ezelőtt egy Aogo, Boateng, Özil, Tasci, Khedira, Cacau felállás. Mivel Müller itt is betalált, holtversenyben a góllövőlista élén végzett, pedig nem is olyan régen még labdaszedőnek nézték. Németország megérdemelten jutott a négy közé, és ez a fiatal csapat nagy jövő előtt áll. Legnagyobb erényük talán pontosan abban keresendő, hogy szakítottak a korábbi német játéstílussal. Ennek számos oka lehet, ez csak az egyik. A Jabulani értékelése: 5.
A VB 3. helyezettje: Németország 7 5 0 2 16-5 15
Jabulanométer: 84%
Utolsó kommentek