HTML

Jabulani

Ezekben a napokban egy labda. Később maga a foci, és ami azt körülveszi. A kapcsolódási pontok száma több, mint elsőre gondolnánk, és mivel ezek határozzák meg az itt szóba kerülő témákat, szinte bármi előfordulhat.

Címkék

abreu (1) ac milan (2) afrika (1) ajax (2) alexis sanchez (1) algéria (1) allianz arena (1) anderlecht (1) anglia (14) apertura (3) aranylabda (1) arbeloa (1) argentína (13) arsenal (2) artjoms rudnevs (1) asamoah gyan (3) as roma (4) ausztrália (1) a futball faktor (1) barcelona (7) bayern münchen (2) belgium (1) benfica (1) benzema (1) bl (9) bojan krkic (1) borussia (1) borussia dortmund (1) boulahrouz (1) brazília (6) bundesliga (4) celtic (1) cfr cluj (1) chelsea (3) chicharito hernandez (1) chilavert (1) chile (3) clausura (1) community shield (1) cottbus (2) cruyff (1) csányi sándor (2) dánia (1) dárdai pál (1) david villa (1) dél afrika (2) dél amerika (4) dél korea (3) dinamo kijev (2) di natale (1) donovan (1) dortmund (1) drogba (1) dvsc (4) dvtk (2) dzsudzsák balázs (3) eboué (2) egervári sándor (2) egyiptom (1) el (7) elefántcsontpart (3) el clásico (1) eredivisie (2) erwin koeman (2) észak korea (1) fail (2) fehér miklós (1) fejes (2) felipe melo (1) feyenoord (1) finnország (1) forlan (1) franciaország (4) galatasaray (1) garancsi istván (1) gera zoltán (1) ghána (6) gheorghe hagi (1) gólkirály (2) görögország (1) gulácsi péter (1) győr (4) gyurcsány ferenc (1) hajnal tamás (1) hamit altintop (1) hangulatjelenés (1) hannover (2) henry (1) hertha bsc (2) higuain (1) hollandia (10) honduras (2) huszti szabolcs (3) ibrahimovic (2) iniesta (1) interjú (1) jabulani (3) jabulani tippjáték (38) japán (3) joachim löw (1) johan voskamp (1) john king (1) juhász roland (1) juventus (3) kamerun (1) karpaty lvov (1) katar (1) király gábor (2) kitekintő (3) klose (1) koman vladimir (3) könyvajánló (1) koreai ndk (1) labda (1) laczkó zsolt (1) larissa riquelme (6) lavezzi (1) lazio (2) lech poznan (1) lisztes krisztián (1) litvánia (1) liverpool (1) luis fabiano (1) mágus (1) magyarország (9) mainz (2) manchester united (4) maradona (4) meccsváró (14) messi (3) mexikó (3) mezey györgy (3) michael preetz (1) mkb veszprém (1) muslera (2) napoli (1) nb1 (1) németország (8) nigéria (1) olaszország (6) orbán viktor (2) oroszország (2) paks (1) palermo (1) paraguay (9) piqué (1) platini (1) porto (1) portugália (4) premier league (4) premjer liga (1) primera division (2) psv (2) puyol (1) raul meireles (1) real madrid (5) ribery (1) rio ferdinand (1) riquelme (1) románia (2) ronaldinho (1) róth antal (1) rudolf gergely (1) sampdoria (1) san marino (1) sarkozy (1) sebők vilmos (2) shakira (1) sneijder (2) spanyolország (13) sparta rotterdam (1) stadion (1) statisztika (1) stuttgart (3) suarez (2) suna (5) superclásico (1) svájc (2) svédország (1) szabics imre (1) szalai ádám (3) szántai ákos (1) szerbia (2) szlovákia (2) szlovénia (1) szurkolók (1) tevez (2) thomas müller (2) tiszatibi (3) totti (1) udinese (1) uefa (1) új zéland (1) ukrajna (1) uruguay (10) usa (3) u válogatott (1) vb (1) videó (7) videoton (3) videó bíró (2) visszaszámláló (32) vittek (1) xavi (1) zahia dehar (1) zenit (2) zte (2) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Viszlát, Huszti!

2010.09.10. 02:08 :: ugyangabor

A Moldova elleni meccs után gondoltam arra, hogy néhány napon belül írok a válogatottságot másodjára is lemondó Huszti Szabolcsról. Ma estére már csak néhány mellet terveztem, de az most várhat, vannak itt fontosabb dolgok. Történt ugyanis, hogy középpályásunk tollat ragadott és a sértődéstől a másra mutogatáson át eljutott az oknyomozásig, amivel lerántja a leplet az egész álságos, kisstílű és szánalmas magyar futballvalóságról. A levél - tőlem szokatlan módon - csak éjfél körül került a kezem ügyébe, így gondolom, már tele van a zinternet vállveregető és mocskolódó reakciókkal, sőt talán még ezek ellentétével is. Jöjjön most néhány gondolat kiegészítésként, kötekedésként, vagy egyszerűen csak a spanyol viasz jegyében.

A Moldova elleni selejtező után négyszemközti megbeszélést folytatott Egervári Sándorral, melynek lényege az volt, hogy a közeljövőben nem kíván a nemzeti csapatban szerepelni, mert nem ért egyet azzal az iránnyal, ami felé a válogatott elindult, és minden erejét arra kívánja fordítani, hogy stabilizája helyét klubjában. (Értsd: beverekedje magát a Zenit kezdőcsapatába, de legalább a padra, mert az utóbbi időben már az is nagy szó.) A levél, amely meglepte a szövetségi kapitányt, itt teljes terjedelmében olvasható, mi részleteket közlünk belőle, bőséges kommentárral.

Először akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, amikor az angolok elleni mérkőzést megelőző edzésen a szakvezetőség azzal vádolt, hogy motiválatlan vagyok. Rólam, aki mindig a maximális odaadásra törekedett, azt feltételezte Egervári Sándor, hogy lélektelenül készülök. A barátságos összecsapás után már jeleztem néhány társamnak, hogy nem szimpatikus nekem az a légkör, ami a csapat körül kialakult, a svédországi Eb-selejtező pedig végérvényesen rádöbbentett, nem tetszik az az út, amelyen járunk.

"(...) A Moldova elleni összecsapás után jeleztem a kapitánynak, hogy szeretnék néhány percet az idejéből. Négyszemközt beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy sajnos az utóbbi időben kevés szerepet kapok a klubcsapatomnál, ezért a jövőben a Zenitre kívánok koncentrálni, ott kiharcolni, hogy stabil csapattag legyek – ezzel pedig megkönnyítem az ő dolgát is, nem kell, hogy számoljon velem a kerethirdetéseknél, nem kell, hogy megmagyarázza, mi az oka a mellőzésemnek…

Mint már említettem, Huszti nem először kerül ilyen helyzetbe. Várhidi Péter csapatát hasonló körülmények között hagyta ott, amit azzal indokolt, hogy nem érezte biztosnak a helyét a kezdőcsapatban. Ennek nyilván sok összetevője van, de az indok önmagában elfogadhatatlan. Nála jóval nagyobb kaliberű játékosok vannak, akiknek a kapitány nem tudja garantálni a stabil játéklehetőséget. Javítsatok ki, ha tévedek, de nem emlékszem, hogy Torres, Milito vagy Kuyt sértődötten összeszedte volna a cuccát, ha a padra került, pedig mindhármuk esetében volt rá példa, és talán letettek már annyit az asztalra mint Huszti.

Sanyi bá’ a meccshiánnyal magyarázta, hogy nem jut nekem főszerep a válogatottnál, amit el is fogadok, ugyanakkor azt nem tartom korrekt húzásnak, hogy több társamnál nem veszi figyelembe, milyen és mennyi szerep jut az adott futballistának az egyesületében. Való igaz, az utolsó két Zenit-mérkőzésen nem kerültem a keretbe, de majd’ száz Bundesliga-, körülbelül húsz francia és jó néhány orosz bajnoki, valamint nemzetközi találkozó van a hátam mögött –, míg aki kezdőként jut szóhoz a válogatottnál, sosem játszott külföldön, vagy felnőttmeccse sincs nagyon."

A baj oka - ha nem is kizárólag, de főként - ebben keresendő, vagyis hogy Huszti egyszerűen nem tud megkerülhetetlen tényezővé válni Szentpéterváron. Ami Hannoverben adott volt, Oroszországban jóval nehezebb. A majd' száz Bundesliga mérkőzés az 81, de ezen igazán nem fogunk összeveszni. A lényeg az, hogy Európa egyik legerősebb bajnokságában húzóember volt, rá épült a középpálya. Az ott lehúzott két és fél szezon alatt alig hagyott ki mérkőzést, meccseket döntött el, kétszer is győztes gólt szerzett a Bayern München ellen. Aztán eljött a váltás ideje. Több német csapat is érdeklődött iránta, Dortmundban együtt játszhatott volna Hajnallal, de a Bolton és az Everton nevét is lehetett hallani, végül a Zenit lett a befutó. A friss UEFA-kupa győztest akkor hagyta el Arshavin, a magyar sajtó persze azonnal összefüggést látott és az orosz helyettesének kiáltotta ki. Huszti ezzel a legjobban kereső magyar labdarúgó lett, szakmailag azonban nagyon rossz döntést hozott. Meghatározó emberré soha nem tudott válni, volt néhán jó meccse, de hosszú távon még a kezdőcsapatban sem tudta állandósítani a helyét. Külön felhívnánk a figyelmet a fenti sorok utolsó mondatára, amiben például - a talán éppen helyette pályára lépő és fontos gólt szerző - Komanba rúg egy hatalmasat. 

"(...) Én nem fogok visszatérni az NB I-be, nem igazolok a Videotonba, hogy sztenderd válogatott lehessek. Alig vártam, hogy kikerüljek külföldre, és azt tanácsolom minden magyar focistának: amint lehetősége van, igazoljon ki, mert ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között. Azt hiszem, ezt alátámasztja, hogy a Vidit a Maribor simán kiejtette az Európa-liga selejtezőköréből, a Basel pedig könnyedén átgázolt a Debrecenen – hogy csak a jelenlegi állapotokra mutassak rá.

Ezek a gondolatok már rávilágítanak arra az érdekes helyzetre, hogy Erwin Koeman csapatában szinte lehetetlen volt a hazai bajnokságból bekerülni, most feltűnően sok NB1-es labdarúgó kap lehetőséget. Próbáljuk azzal nyugtatni magunkat, hogy mindkettő szakmai alaponn történt/történik, vagy hogy ennél is tovább menjünk, már tetten érhető a magyar bajnokság színvonalának emelkedése (komolyan merengő szemek, amik egy határozatlan mosollyal párosulnak). Az igazság az, hogy ennek egyáltalán nem szabadna tényezőnek lenni. Ugyanúgy nem jelenthet előnyt a Videotonban vagy a Debrecenben játszani, mint egy jó nevű csapat keretéhez tartozni.

Én mindig híve voltam a pozitív hozzáállásnak, éveken át hangoztattam, az eredményhez szüksége van a válogatottnak a szurkolók és a média felől érkező támogatásnak, de ami most zajlik, annak köze sincs a realitáshoz. Az hülyítés. Az nevetséges. Simán kikaptunk Svédországban, de dicsérjük az első félidőt, miközben momentumunk sincs – a házigazdáknak pedig ziccerei egymás után. A meccset közvetítő riporter dicshimnuszokat zeng a produkcióról, egekbe emel játékosokat, a stúdióban ülő szakkommentátorok pedig fényezik az edzőt, és fejlődésről beszélnek. Szerencsével, kínkeservesen megverjük Moldovát, és elégedetten értékelünk. Tavaly, amikor oda-vissza felülmúltuk a moldovaiaknál jelentősen nagyobb erőt képviselő Albániát, akkor természetesnek vettük a sikert. És hiába álltunk helyt becsülettel Svédországban, s játszottunk jobban egy félidőn át ellenfelünknél a vb-selejtezőn, kizárólag a végeredmény, a 2-1-es vereség volt a téma. Holott aközött a stockholmi és a múlt pénteki negyvenöt perc között hatalmas volt a differencia. Persze tiszta sor, hogy egy külföldi trénernek nehezebb elfogadtatni magát egy idegen országban, de Erwin Koemant végig bírálták, most, hogy magyar edzőnk van, most aztán határtalan a türelem.

Azt is elmondtam Egervári Sándornak, hogy érdekesnek találom Mezey György szerepét. Amikor hazaértünk Stockholmból, gratulált a Vidi-játékosoknak, majd meglátta Czvitkovics Pétert, tőle azzal búcsúzott: „Magának majd a keddi meccs után”. Aztán Peti valamiért kezdőként kapott helyet a gárdában úgy, hogy az azt megelőző két meccsen még a keretbe sem került. Angliában azzal indokolta kihagyását a kapitány, hogy nála az értékrend számít, és abban Hajnal és Huszti előrébb áll. Állt – ezt már én mondom... Amikor ezt felhoztam, Sanyi bácsi azt mondta, ez csak véletlen egybeesés. Arra viszont szerintem nincs magyarázat, hogy amikor én otthagytam a válogatottat, féléves büntetést szabott ki rám a szövetség, Gera Zolit pedig nagy csinnadrattával hívta vissza az MLSZ – miután csapatkapitányként otthagyta Dániában a társaságot. Ráadásul Juhász Rolandtól hirtelenjében elvették a karszalagot, és visszakerült Zolihoz. Most még véletlenül sem Gerzson ellen szólok, ő régóta barátom, megbeszéltem vele ezt a témát, ismertettem vele a véleményemet, pusztán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a válogatottnál jelenleg nem azonos a mérce.

A Mezey György szerepét fitrtató sorok a levél legérdekesebb, ugyanakkor legfontosabb sorai is. Olyan ez mint a 86-os mexikói tészta: mindenki hallott róla, de az igazság soha nem fog kiderülni. Egyrészről örömteli, hogy a futball a kormány - pontosabban annak vezetőjének - szívügye. Örömteli, hogy az ország leggazdagabb emberei állnak a klubok mögé, de a háttérben elképesztő dolgok zajlanak. Olvassuk csak el például Leisztinger Tamás diósgyőri szerepvállalásának háttértörténetét. Egy külföldi kapitánnyal szemben törékenyebb a bizalom, de ha ez sportszakmai függetlenséggel párosul, talán jó dolgok sülhetnek ki belőle. Ha Egervári Sándornak utasításokat kell végrehajtania, ha csak azért kell magyar edző, hogy a szenyesünket minél kisebb nemzetközi figyelem előtt kelljen kiteregetni, akkor talán egy unatkozó MLSZ-titkárnő is lehetne a szövetségi kapitány. Értékeljük, hogy valaki megszólalt az ügyben, talán később mások is megteszik.

Összegzésként annyit, hogy Huszti Szabolcs másodszor - és talán végleg - hagyta el a válogatottat. Leveléből annyi látszik, hogy döntésének több összetevője van, a fő kérdés már az, melyik volt ezek közül a döntő. A csapategységnek nem tesznek jót a lázítók, az elégedetlenkedők, szóval Huszti önkéntes száműzetése pozitív változást is eredményezhet. Azért azt reméljük, más nem fogja követni.

Aki ismer, tudja, milyen fontos szerepet töltött be az életemben a válogatott, büszke vagyok az eddigi ötvenegy meccsemre, különösen, hogy az ötvenediket a Wembleyben értem el, ugyanakkor sajnálom, hogy ilyen körülmények között, ilyen módon fejezem be a nemzeti csapatban való szereplést. Átgondolt, megfontolt döntést hoztam, mert úgy vélem: karrieremből így tudom a maximumot kihozni, ráadásul úgy ítéltem meg, ha rávilágítok a csapat háza táján lévő problémákra, azzal a magyar futball ügyét is szolgálom.” 

Végezetül egy mondat erejéig adjuk meg a szót a történet másik főszereplőjének, Egervári Sándornak is: "Egy jó Huszti Szabolcsra szükség van, ugyanakkor egy olyanra, amelyik kirekeszti magát, arra nem."

 

UPDATE:Aki kíváncsi arra, hogy miért Huszti a legfaszáb csávó evör, olvassa el heinrich bevezetőjét!

 

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország zenit hannover mezey györgy huszti szabolcs egervári sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://jabulani.blog.hu/api/trackback/id/tr122284847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása