Jabulani

Ahogy az várható volt, az MLSZ tisztújítő közgyűlése ma elnökké választotta Csányi Sándort. Az mlsz.hu cikke a "Tovább" után olvasható.

Korábban azt ígértük, akár Maradona, akár Larissa Riquelme fogja meztelen futással ünnepelni csapata világbajnoki győzelmét, beszámolunk róla. Nos, mindkét csapat kiesett, mégis úgy néz ki, a produkció nem marad el, az egyik legalábbis biztosan nem.

A paraguay-i válogatott kiesett, a modell mégis vetkőzik, mert a játékosok és a nép is megérdemli.

 

A 24 éves paraguay-i Larissa Riquelme lelkes szurkolója volt hazája válogatottjának, minden világbajnoki meccset élőben nézett.

A fehérneműmosell megígérte, ha Paraguay nyeri a tornát, meztelenül fut végig Asuncion utcáin. A csapat végül a spanyolok elleni negyeddöntőben kiesett, de Larissa most azt mondja, így is levetkőzik.

"Ez az ajándékom a játékosoknak és minden paraguay-i embernek, akik mindent megtettek a jó eredményért" - mondta a modell.

A válogatottnak sok sikert kívánt a jövőben, és kijelentette, hogy 2014-es brazil világbajnokságon már egészen biztosan Paraguay lesz a győztes.                              

Forrás

Az Egyesült Államokban az a minimum, hogy a nemzeti csapat minden sportágban a világ legjobbjai között van. Ettől talán fociban állnak a legmesszebb, a VB-n mégis rendre jobban szerepelnek attól, amit a (nem amerikai) közvélemény várna tőlük. Az előzetes feltételezések szerint Szlovéniával kellett volna megküzdeniük a csoport második helyéért. A favorit anglok ellen döntetlennel kezdtek (mivel a végelszámolásnál pont őket előzték meg, a meccs kulisszatitkai egy görgetés után, vagy itt olvashatók). A második kör sorsdöntő meccsén a szlovénok már a 13. percben vezetést szereztek, amit még a szünet előtt megdupláztak, nagyon nehéz helyzetbe hozva ezzel az amerikaiakat. A fordulás után Donovan az első adandó alkalommal visszahozta csapatát a meccsbe, sőt Bradley ki is egyenlített, és ha ehhez hozzávesszük, hogy négy perccel később egy szabályos góltól fosztották meg őket, mindenképpen rászolgáltak arra, hogy az utolsó kört már a szenvedő Angliát megelőzve várják. Az Algéria elleni meccs még az előbbieknél is drámaibbra sikeredett, hiszen képtelenek voltak gólt lőni és Anglia 1-0-ás vezetése Szlovéniának is tökéletes volt, amivel a harmadik helyre kerültek. A másik pályán már véget ért a játék, mindkét csapat továbbjutónak érezhette magát, de az utolsó utáni pillanatban jött Donovan és mindent borítva, a csoportelsővé tette az USA-t. A nyolcaddöntőben a csoportkört egyedüli afrikai csapatként túlélő Ghánát kapták. 2006-ban a csoportkörben találkoztak, akkor 2-1-es vereséget szenvedtek. Az első félidő alapján most is ebbe az irányba haladtak az események, mert Boateng már az 5. percben betalált, és a folytatásban is az ő akartuk érvényesült. Dempsey buktatása után Donovan értékesített egy 11-est, ami után már ők tettek többet a győzelemért, de gól már nem esett, jöhetett a hosszabbítás. Ezt úgy kezdte Ghána ahogy a rendes játékidőt, hiszen Asamoah Gyan - ki más? - az első lehetőséget gólra váltotta. Az USA így nem jutott a nyolc közé, de minden dicséretet megérdemel. Dempsey és Donovan személyében két olyan játékosuk van, akik komolyabb csapatokban is vezéregyéniségek lehetnének, utóbbnak pedig jó esélye van, hogy minden idők legtöbbszörös válogatottja legyen, mert a Ghána elleni volt a 122. szereplése és még csak 28 éves. A Jabulani értlkelése: 5, ami az első ilyen osztályzat a sorban.

A VB 12. helyezettje: USA   4   1 2 1   5-5   5

Jabulanométer: 53%

Angliát, mint korábbi világbajnokot, és a földkerekség legerősebb bajnokságának gazdáját szinte mindig potenciális esélyesként kénytelenek számon tartani. Az esetek többségében ez elég messze állt a valóságtól, de az előjelek alapján most mégis sikerült elhitetniük a közvéleménnyel, hogy lehet keresnivalójuk. Ezt főképp Rooney szenzációs formájára és a csapat gyorsaságára alapozták. Az évek óta erre készülő Beckham sérülését tragikusan élték meg, de legalább időben tudták, hogy nem számolhatnak vele. Rio Ferdinand kiesése azonban az utolsó pillanatban jött, ekkor már késő volt lényeges változtatásokhoz, ráadásul a védelem legstabilabb tagjáról volt szó. Ennek ellenére esélyeshez méltóan kezdték a tornát, Gerrardnak három percre volt szüksége, hogy felavassa az Egyesült Államok kapuját. Arról már nem ő tehet, hogy ezt a angliai nézők nem láthatták, mert a tévések még a reklámokkal szerencsétlenkedtek. Ezután jött Dempsey és Green közös produkciója, és az év legnagyobb potyája, amiről a videóbíró később bebizonyította, hogy nem volt bent.

Ez a döntetlen még belefért volna, de az Algéria elleni kilátástalan vergődést már nehezen tudták kimagyarázni. Szlovénia ellen úgy készülhettek, hogy tudták, könnyen úgy járhatnak, mint a franciák. Defoe gondoskodott róla, hogy ezt a szégyent még elkerüljék, de amit később kaptak azt sem tették zsebre. Az USA megnyerte a csoportot, elkerülve ezzel a németeket. 1966-ban Anglia épp ellenük szerezte eddig egyetlen aranyérmét, és a másodikhoz is rajtuk keresztül vezetett az út. A németek az Ausztrália elleni bemutatkozás után már nem voltak olyan meggyőzőek, most azonban bepótolták, amit a csoportban elmulasztottak. Lampard góljával hosszabban most nem foglalkozunk, csak ezúton küldünk egy kokit a FIFA-nak. Bizonyára másként alakult volna, de az összképet látva aligha jutottak volna tovább az angolok. Hamar kiderült, hogy Rooney formájára alapozni kár volt, de ha azt hozza amit vártak tőle, egyedül akkor is kevés lett volna. Ha a végső győzelemre nem is, de a nyolcba jutásra még csúcsformán kívül is képesnek kellett volna lenniük. Egyetlen győzelem, negatív gólkülönbség, a Jabulani értékelése pedig 2.

A VB 13. helyezettje: Anglia   4   1 2 1   3-5   5

Jabulanométer: 50%

A mágus az angolokról beszél.

"Hát szétfutották az angol csapatot"
"A Tottenhamből Dafő, Döfé"

Mexikó VB-szereplését felhasználva könnyen hozzá lehet jutni némi sportfogadási bevételhez. A csoportból mindig továbbjutnak, majd a nyolcaddöntőben kiesnek, így megy ez már nagyon régóta. Ez jó és rossz sorozat egyszerre, hiszen láthattuk, hogy a tőlük papíron jobb erőkből álló csapatok sem mehetnek biztosra a továbbjutást illetően, aki azonban továbblép, mindenképpen csalódásként éli meg az azt követő gyors  búcsút. Az egyik legkiegyenlítettebb csoportba kerültek, ahol elsőként a házigazda ellen kezdhették meg a pontok gyűjtögetését. Óriási fölényben játszottak, ami helyzetekben és labdabirtoklásban is megmutatkozott, vezetést mégis Dél-Afrika szerzett. A nyomás ezután csak fokozódott, aminek a végén, Márquez révén meg is lett az eredménye (1-1). Ezután következtek a lestaktikát katasztrofálisan alkalmazó franciák, akik mindössze a szerencsének köszönhették, hogy csak egy gólt kaptak emiatt. Abidal gondoskodott róla, hogy túl sok izgalom ne maradjon az utolsó percekre. Blanco büntetőből beállította a 2-0-ás végeredményt. A harmadik körben borítékolható volt a döntetlen Uruguay ellen, hiszen ezzel a másik meccs eredményétől függetlenül mindketten továbbjutók voltak.Ezt csak Suárez gondolta másképp, aki bebiztosította a csoportelsőséget, megadva ezzel a lehetőséget Mexikónak, hogy Argentína ellen tegyenek kísérletet a nyolcaddöntős átok megtörésére. Már az első félidőben eldőlt, hogy ez nem fog sikerülni. Először jött Tévez unalomig ismételt, videóbíróért kiáltó lesgólja, aztán - Higuaín találatát követően - egy szabályos is. Mexikónak egy percig sem volt esélye, Hernández még megszerezte a becsületgólt, de ismét nem jutottak a nyolc közé. A kötelezőt hozták, de semmivel sem tűntek ki a mezőnyből, a Jabulani értékelése így gyenge 4-es.   

A VB 14. helyezettje: Mexikó   4   1 1 2   4-5   4

Jabulanométer: 50%

Ennek a körnek a végén a dél-amerikai szépségek voltak többségben.

Akkor essék szó most egy kicsit a labdáról. Szinte nem is hallani olyan embert, aki ne szidta volna az adidas új termékét. 2006-ban ugyanígy járt a teamgeist is. Jómagam nem próbáltam a mostanit, így véleményt nem nagyon tudok róla mondani. Ellenben a 4 évvel ezelőttihez és a 2002-es fevernova-hoz volt szerencsém. Az utóbbit nagyon kedveltem sokáig játszottunk vele. Mondhatni tökéletes volt,jól meglehetett lőni pontosan repült. A kapusok ezt a sem szerették annyira, de nem kapott olyan kritikákat, mint az utódai. A teamgeist  már nem a hagyományos labdákat idézte, talán emiatt sem szerettem annyira, de igazából én annyira problémásnak nem éreztem ezt sem. Mondjuk nem is vagyok profi játékos. Ha a jabulani-t nézzük, egyrészről megtudom érteni a fanyalgókat másrészről meg nem. A leírások, vélemények alapján azt mondják nagyon könnyű és kissé gumilabdára hasonlít a mozgása. Ennek vannak előnyei is és hátrányai is. Gyerekként a grundon utáltam gumilabdával játszani, mert akárhányszor meglőttem a labdát az össze-vissza repült a levegőban. Nem lehetett vele pontosan lőni. Jobban mondva lehetett, de meg kellet tanulni,hogyan kell meglőni úgy, hogy olyan legyen a viselkedése amilyennek mi akartuk. Nem csak a kapusnak volt rossz, mert nem tudta merre száll, hanem a játékosoknak is. Aki viszont ráérzett annak kegyetlenül ment zsugázás. A műbör labdát hasonló okok miatt gyűlöltem, azt sem lehetett rendesen megrúgni mindig elszállt, mert olyan könnyű volt. A kapusok szemszögéből nézve érthető a szidalmazás. A játékosokét már annyira nem tudom elfogadni mert az egy dolog, hogy én vagy más hobbi játékosok nem tudnak normálisan játszani egy műbör labdával, de ők a fociból élnek, profi játékosok és azért illő lenne megtanulni ezzel a labdával játszani. Olyan alap dolognak érzem, mint azt, hogy manapság már nem beszélhetünk arról, hogy ki milyen lábas. Mindekettővel meg kell tanulni játszani. Normális-Korea erre a tökéletes példa. Megtanultak alkalmazkodni a labdához és ezt kihasználták a szabadrúgásoknál. Ellenben a legtöbb csapatnál pont a pontrúgásoknál ütött ki annak hiánya. Rengeteg lövés méterekkel fölé, pontatlanul vagy éppen a sorfalban akadt el. Ráadásul decembertől minden bajnokság megkapta a labdákat. Ezért sem értem annyira, hogy miért pont a vébé előtt sokasodott meg a gyűlölet. Egy biztos, jó beszédtémát adott sokáig és biztos vagyok benne, hogy hallunk még róla. Az index is foglalkozott vele itt. Mindenesetre, azért remélem egyszer lesz szerencsém majd kipróbálni.        

Korea még mindig nem mosta le magáról a gyalázatos körülmények között szerzett 2002-es negyedik helyet. Hasonló segítségre most nem számíthattak, de mivel veretlenül jutottak ki, valószínűsíthatő volt, hogy nem is fognak rászorulni.A görögök elleni meccset magabiztosan be is húzták: mindkét oldalon sok kihagyott helyzet és 2-0. A következő körben az argentínok ellen semmi más céljuk nem volt, mint elkerülni a nagy különbségű vereséget, a védelem és Higuaín tett róla, hogy ez ne sikerüljön. 1-2-nél még szorossá tehették volna, de igazán nagy helyzeteket nem sikerült kialakítani, kicsikből meg csak szerencsével születik gól. Mivel valószínűsíthető volt, hogy az argentínok a görögöket is megverik, az ázsiaiaknak már egy döntetlen is elég volt a formán kívüli Nigéria ellen. Nem kezdődött jól a meccs, mert Uche már a 12. percben megszerezte a vezetést a "hazaiaknak". Két pontrúgás után szerzett góllal sikerült fordítani, és csak Yakubunak köszönhetik, hogy az afrikaiaknak csak az egyenlítésre futotta. A nyolcaddöntő előtt annyi biztos volt, hogy a legkönnyebb ágról, ahová kerültek, könnyen az elődöntőig lehet menetelni. Ehhez elsőként az eddig gólt sem kapó Uruguayon át vezetett az út. Csak néhány perc kellett hozzá, hogy a szinte minden meccsén gólt szerző Suárez öt védő és a kapus asszisztálása mellett az üres kapuba passzoljon. Ettől ő lényegesen nehezebb feladatokat is meg szokott oldani. Ezt hamar meg is duplázhatta volna, ha Wolfgang Stark nem állítja meg tévesen lesen. Ezután még egy büntetőt is elnézett a koreaiak javára, de ez is kevés volt. Egyenlíteni még sikerült, de a végén újra jött Suárez. Dél-Korea a csoportból ugyan továbbjutott, de igazán jól egyszer sem játszott. A Jabulani értékelése: 3.

A VB 15. helyezettje: Dél Korea   4   1 1 2   6-8   4

Jabulanométer: 48%

Ha Szlovákiáról beszélünk, nagyon nehezen tudjuk rávenni magunkat, hogy ne Magyarország körül járjanak a gondolataink, vagy legalább azoknak egy része. Örökös viszonyítási pont. Ha nem foglalkozunk történelmi és politikai kérdésekkel, akkor is. Északi szomszédaink először vehettek részt világbajnokságon. Mivel nem lesz már élő ember, akinek éles emlékképei lesznek Mexikóról, mi is debütálásként fogjuk megélni, ha egyszer sikerül átverekedni magunkat a selejtezőkön. Mióta az eszemet tudom, a szlovák csapat volt az a kategória, akit egy szinten emlegettek velünk. Ezt mi is tudtuk, ahogy azt is, hogy azért ha kéne, jól elvernénk őket. Ezzel az illúzióval alighanem le kell számolnunk. Nem azért mert Koeman csapata nem vehetné fel eséllyel a versenyt ellenük, hanem azért, mert ők megnyerték a csoportot, mi meg az utóbbi tíz év legmeggyőzőbb teljesítményét nyújtva a negyedikek lettünk. Mint általában. Szlovákia úgy kezdte a tornát, ahogy azt kell. Leszámítva az első kör első félidejének lassú csordogálását - amit némi eufemizmussal kötelező puhatolózásnak szoktak nevezni - magukhoz ragadták az irányítást, és a szünet után azonnal vezetést szereztek a papíron leggyengébb ellen.A befejezés viszont úgy sikerült, ahogy nem szabad a papíron leggyengébb ellen. A szlovák sajtó pesszimistább fele már el is könyvelte, hogy a továbbjutási álmokat törte ketté az új-zélandi egyenlítés. Néhány nappal később már az optimistább fele is így gondolta, mert Paraguay ellen még rosszabb meccsen, még gyengébb játékkal, simán kikaptak. Ezután már csak az olaszok legyőzése segíthetett rajtuk, és még a másik meccsre is figyelmiük kellett. Mivel az olaszok is az életükért küzdöttek, az előjelek nem kedveztek. Persze az a hülye, aki egy világbajnokságon előjelekkel foglalkozik. Gólt kell lőni, oszt jónapot. Mint kiderült, az önmaga paródiájává váló világbajnkok ellen ez nem is lehetetlen feladat. Vitteknek például kétszer is sikerült, amivel a lényegi kérdéseket el is döntötte. A VB egyik legjobb végjátéka után kialakult a 3-2-es végeredmény, és mivel közben Új-Zéland nem tudott nyerni, meglett a továbbjutás. A 16 között következett a jóval esélyesebb Hollandia, akik nem tudták a legjobb formájukat hozni, de így is kiszenvedték a győzelmet. Vittek a hosszabbításban még értékesített egy 11-est, amivel a gólkirályi címért is harcba szállt, és faképnél hagyta a Barca és a Real gólvágóinak többségét. Szlovákia egy meccset leszámítva nem játszott jól, de ez a teljesítmény így is elismerésre méltó, a Skrtel-Hamsík-Vittek tengely pedig kifejezetten sokra hivatott, különösen ha köréjük épített csapat többi tagja is jó napot fog ki. A Jabulani értékelése: 4.

A VB 16. helyezettje: Szlovákia   4   1 1 2   5-7   4

Jabulanométer: 44%

Ez a poszt már elkészülte előtt értelmét vesztette, de mivel néhány órával ezelőtt eszembe jutott, már megírom. A címe "Lesz-e szlovák gólkirály?" lett volna, de gondoltam, a sportszerűség úgy kívánja, hogy a David Villa faktor miatt megvárjam az utolsó negyeddöntőt is. Ez bölcs döntésnek/nagy hülyeségnek bizonyult, lévén azóta egyedül vezeti a góllövőlistát. Most már mindegy, nézzük azért a mesterlövészeket!

• David Villa (Spanyolország)   5                                                                       Még két meccsük van, ha nem jön közbe sérülés vagy eltiltás, ezeket végig is fogja játszani.
• Thomas Müller (Németország)  4                                                                      Az elődöntőt eltiltás miatt kihagyja, de a döntőben vagy a bronzmeccsen kezdő lesz.
• Wesley Sneijder (Hollandia)   4                                                                           A FIFA - nagyon helyesen - módosította korábbi álláspontját, és neki adták a brazilok ellen szerzett első gólt is, így a két hátralévő meccsen minden esélye megvan, hogy gólkirály legyen.
• Miroslav Klose (Németország)  4                                                                       A Ghána elleni meccset eltiltás miatt kihagyta, de még kétszer lehetősége lesz betalálni.
• Gonzalo Higuaín (Argentína)   4                                                                Dél-Korea ellen megrázta magát, de több gólt már nem szerez.
• Robert Vittek (Szlovákia) 4                                                                                A 16 közé lőtte Szlovákiát, de a további küzdelmeket csak tévén nézi.

Egyaránt három gólos Luis Suárez (Uruguay), Diego Forlán (Uruguay), Landon Donovan (USA), Luis Fabiano (Brazília), Asamoah Gyan (Ghána), de már egyikük sincs versenyben.

A Jabulani tippje (ebben a sorrendben): Villa, Sneijder, Klose, Müller, bármely más győztes óriási meglepetés lenne, nem valószínű.

A tegnapi nap elég drámaira sikeredett. A show ma sem fog hiányozni, Marado gondoskodik róla. Igazából nem tudom sajnálni egyik kiesett csapatot sem. Melo csak hozta a Juventusban megszokott játékot, egy jó megoldás mellé vagy három rossz, amivel el is dönti a meccset. A hollandok feljöttek a második félidőben és megérdemelten nyerték a meccset. Az igazat megvallva, amit a brazilok az első gólig játszottak az nagyon nagy volt, köszönet érte. Ghána pedig saját magát ejtette ki. Megérdemlik. Pont tegnap tettem be Gyan nyilatkozatát, hogy mekkora sztár lett. Tényleg sikerült neki, Suarez-ből nemzeti hőst csinált.

A mai nap leginkább az argentin-német meccsről szól. Előre is bocsánat a szubjektivitásért. Azt a közhelyet sütöm el, hogy jó érzésű ember nem szurkol a németeknek. Én sem fogok. Ezt a párharcot vártam az egész vébé alatt. Van miért visszavágni. A négy évvel ezelőtti mérkőzésen szoros csatában maradt alul az albiceleste. Ma nem fog. A németek helyenként tetszetős jó játékkal verték a gyenge ellenfeleiket. Amikor kicsit szervezettebb többet nyújtó csapat ellen játszottak kikaptak és Ghána ellen csak szenvedtek. Ebben a válogatottban nincsenek világsztárok, (mondjuk Özil egyre jobban kiérdemli a címet) az hogy valaki bundesliga szinten sztár semmit nem jelent. A csapategységben rejlik az erejük. Mindenki arról beszél, hogy az argentinok nem kaptak még sztár csapatot a védelemük a gyenge pont. Valóban nem ez a legjobb négyes, de elől a fiúk a világ legjobbjai jelenleg. Ha kapnak hármat, rúgnak négyet. Az erő az offenzívában rejlik és nincs olyan csapat, aki ettől a támadóhármastól nem szarja össze magát. Idén tavasszal már találkozott egymással a két csapat, akkor argentin siker született. Hasonlót kívánok mára is.

Este Paraguay-Spanyolország. Nagyon papírformának tűnik a meccs. Sima spanyol továbbjutást vár a közvélemény, ahogy én is. Kár is tovább írni erről. Biztos nem lesz könnyű meccs, Paraguay a védekezésre fog koncentrálni, kontrákra fog berendezkedni, amit nehéz lesz feltörni, de nem megoldhatatlan a feladat.

Jó szurkolást! 

2010. július 2. Jegyezzük fel ezt a dátumot, mert örökre bekerült a sporttörténelembe. Amikor hetven év múlva dokumentumfilmet készítenek a világbajnokságok történetéről, ez a péntek kétségtelenül szerepelni fog benne. Dél-Afrika ebben a néhány órában szobrokat döntött le és emelt újakat helyettük. Pozitív és negatív hősök születtek, akikről sokáig fogunk még beszélni.

Haladjuk időrendben! Délután a spanyolok mellett legnagyobb favoritnak tartott brazlok találkoztak a közepes teljesítménnyel is magabiztosan lépkedő hollandokkal. A kezdés előtt úgy gondoltam, a hollandok az eddigi legjobb játékukkal fognak előrukkolni, mert végre jön valaki, aki erre kényszeríti őket. Jók lesznek, ennek megfelelően kikapnak, mert a történelem ismétli önmagát, és Hollandia azon elátkozott nemzetek közé tartozik, akik sosem juthatnak fel a csúcsra. Ha nem sikerült van der Sar-nak, Koeman-nak, Bergkampnak, van Basten-nek vagy Cruyff-nak, miért sikerülne van Persie-éknek, elvégre hol van ez a társaság a régi nagy hollan generációkhoz képest. Brazíila pedig szokásához híven a négy között, majd a döntőben találja magát, függetlenül attól, hogy meggyőzték-e a világot ennek jogosságáról.

Nos, az első félidőben minden prekoncepcióm megdőlni látszott, már kezdtem elhinni hogy Dunga csapata mégis rá fog szolgálni egy újabb éremre. Robinho gólja után úgy tűnt, akár az első félidőben eldőlhet. Maicon szokás szerint jó volt, Kaká is magára talált, működött a gépezet. Felmérték ezt a hollandok is, és a második félidőben látványos feltámadást produkáltak. Az egyenlítő gól legfontosabb kérdése, hogy Sneijder teljesítményére tesszük fel vele a koronát, vagy Feipe Melo-t lökjük a pokol kapujába, amit aztán sikeresen át is lépett. Valójában persze mindegy, a Fifa öngólnak látta a torna egyik legjobb kapusának és a Juve védőjének közös szerencsétlenkedését. Sneijder-nek aligha lesznek álmatlan éjszakái emiatt, főként úgy, hogy rövidesen bebiztosította nevét a mérkőzés jegyzőkönyvében. A brazilok előbb megzavarodtak, majd teljesen összeomlottak és csak az ellenfél flegmaságának köszönhették, hogy nem lett nagyobb különbségű vereség belőle. Felipe Melo egy öngóllal és egy piros lappal a tarsolyában vonulhatott az öltözőbe, miután brutálisan megtaposta az egyébként roppant ellenszevesen játszó, és három percenként fetrengő Robbent. Brazília dicstelenül búcsúzott, amiért főként saját magát okolhatja.

A napnak azonban még nem volt vége, sőt ekkor kezdődött csak igazán. Uruguay az egyetlen világbajnok, amely évtizedek óta nem tud beleszólni a vtornák végjátékába. Most sem vették őket igazán komolyan, a csoportot megnyerve sem tudták kinőni a kiscsapat státuszt. Kétségtelen, hogy nincs egyszerre tizenegy sztár a pályán, mint például a spanyoloknál, de a világ tíz legjobb csatára közül kettő náluk játszik, ez pedig mindenképpen óvatosságra intheti az ellenfelelet. Az afrikai csapatok nem tudtak megfelelni az előzetes várakozásoknak, kivéve Ghánát, aki teljesen megérdemelten jutott idáig. Abszolút háromesélyes meccs volt, és mint az ilyeneken általában, sanszos volt egy döntetlen, ami be is jött, de szerencsére nem a Paraguay-Japán féléből. Muslera a Serie A legellentmondásosabb kapusa, aki képes óriási bravúrokkal a hátán vinni a Laziót, amire ebben az évben rá is szorultak, ugyanakkor elképesztő hibái meccseket döntenek el. Az első félidő utolsó pillanataiban utóbbira láthattunk példát. Azért nem volt egy Green-díjas megmozdulás, de Muntari lövését illett volna fogni. Az ilyenekre mondják, ha mellé megy, hogy mit akarsz, te szerencsétlen, el se látsz addig. Így viszont nagy gól és nagy hiba egyszerre. A második félidőben Forlán is letette a névjegyét, jöhetett a ráadás.

A hosszabbíásban úgy tűnt, inkább Ghána akarja elkerülni a tizenegyespárbajt, ami érthető volt, hiszen a dél-amerikaiak hagyományosan jó ítéletvégrehajtónak számítanak. Ehhez a legközelebb a 121. percben kerültek. Egy óriási flipper alakult ki az urugay-i tizenhetoson belül, Suárez kétszer is a gólvonalon hárított, másodszor azonban már kézzel. Tizedmásodpercek alatt természetesen nincs idő hosszas mérlegelésre, de ha a labda megállt volna a levegőben, és időt kérnek, valószínűleg ugyanígy tett volna. A meccs utolsó pillanatában biztos góltól menette meg a csapatát, ilyenkor nincs veszíteni való. A tizenegyespontra Asamoah Gyan tehette le a labdát, aki nem először lőhette volna tovább Ghánát. Az öltözőbe vonuló Suárez azonban még láthatta, ahogy telibe találja a keresztlecet. Gyan úgy érezhette magát mint Robi Baggio 94-ben, Suárez pedig így az eddig legtöbbet tette Uruguay továbbjutásáért, még akkor is, ha büntetőt már nem lőhetett. Lőtt viszont Asamoah Gyan, aki három perccel a Vb legnagyobb drámája után odaállt és magabiztosan értékesítette. Muslera ezután gyorsan előbányászta a jobbik énjét és kettőt megfogva az elődöntőbe röpítette csapatát, oda, ahol utoljára 1962-ben jártak. Az utolsó momentum Abreu pofátlan gólja volt, amivel a továbbjutáson kívül azt is elérte, hogy még egy nevet fognak említeni abban a bizonyos filmben.

Nemcsak "tiszatibi" tud nagyokat mondani.

A dél-afrikai világbajnokságon menetelő ghánai válogatott eddig három gólt szerző támadója nyilatkozatában elmondta, örül, hogy Lionel Messiékhez hasonlítják, de elmondása szerint nem lepte meg, hogy a torna sztárjaként szerepel.
„Az emberek olyan nagy játékosokkal hasonlítgatnak össze, mint Lionel Messi, aminek nagyon örülök” – kezdte a Rennes támadója.Hirdetés

„Két évvel ezelőtt honfitársaim kritizáltak, ami fájt, de én mindig hittem magamban. Tudtam, hogy ha teljesen egészséges leszek, képes leszek jó teljesítményt nyújtani, és így is lett” – folytatta a játékos.

„Számítottam rá, hogy betalálok, hiszen jó szezont teljesítettem a Rennes-ben, sok gólt szereztem. Amikor teljesen egészséges vagyok, akkor tudom, mire vagyok képes a pályán, amikor százszázalékos vagyok, tudom, hogy mennyit érek. Nem lepődtem meg, hogy sztár lettem itt” – zárta mondandóját Gyan.