Brazília az egyetlen válogatott, amely az eddigi összes világbajnokságon részt vett, sőt ezek negy részén esélyesként lépett pályára. Most sem volt ez másként, bár a megszokottnál kevesebb olyan támadójuk volt, akinek már a neve hallatán álmatlanul forgolódik az ellenfél védelme. Ennek kompenzálására Dunga olyan hátsó alakzatot rakott össze, amelyik talán a legjobb a világon. Kulcskérdás volt Kaká szereplése, mert a Realban pocsék idény van mögötte, a válogatott játékrendszere viszont olyan, ami nehezen képzelhető el nélküle. Az első meccsen mindjárt az egyébként is meglévő önbizalom növelésére és gólarányjavításra készültek Észak-Korea ellen. Az első félidőben nagyon messze álltak ettől, még kapura is csak eggyel lőttek többet mint az ellenfél. A fordulás után Maicon unta meg a tökölődést és szenzációs gólt szerzett, amit negyed órával később Eleano megismételt. Ezzel el is dőlt minden, a kérdés csak az volt, beleszaladnak-e egy nagy verésbe az ázsiaiak. Ezt ők másként gondolták, és a hajrában szépítettek, amivel már-már kínossá tették a braziloknak ezt az estét. Persze a három pont megvan és ilyenkor semmi nem fontosabb ennél. Elefántcsontpart ellen már jobban ment. Luis Fabiano két hatalmas gólt lőtt, a második előtt azonban kétszer is kézzel ért hozzá. Ezt a győzelmet is Eleano biztosította be, de megint nem húzták ki kapott gól nélkül, Drogba szépített. 
A meccs krónikájához tartozik még Kaká nevetséges kiállítása. A csoportgyőzelmet nélküle sem volt túl nehéz megszerezni. Mindössze annyit kellett tennük, hogy ne kapjanak ki Portugáliától. Ezt teljesítették, de többet egy hajszállal sem (0-0). Chile ellen már úgy ment a játék, ahogy egy világbajnoki esélyeshez illik. A védelem és a középpálya esélyt sem adott az ellenfélnek, emellett rúgtak három gólt. Ezt a formát sikerült átmenteni a hollandok elleni negyeddöntő első félidejére is. Robinho már a 10. perben betalált, és könnyen lehetett volna 3-0 a félidő. Joggal gondolhattuk, hogy ilyen játékkel kényelmesen a döntőig menetelnek. Azt, hogy nem sikerült nagyobb előnyt kiharcolni, a második félidőben bánhatták igazán, ugyanis a hollandok felmérték, hogy ha nem csinálnak valamit, könnyen csomagolhatnak. Ennek megfelelően radikálisan változott a játék képe, Sneijder meg is fordította az állást. Ezt Felipe Melo viselte a legrosszabbul. Ezután teljesen szétesett a játékuk, ha tizenegyen maradnak, akkor is nehezen tudtak volna megújulni, de emberhátrányban esélyük sem volt az egyenlítére. Ekkor már a hollandok tehették volna magabiztosabbá a sikert, de maradt a 2-1. Érthetetlen módon mindent középen akartak megjátszani, ahelyett, hogy a széleket használták volna. A támadások annyiból álltak, hogy Kaká egyedül bevitte a sűrűbe, és négy-öt ember között rendre elveszített a labdát. Brazília két teljesen különböző arcát mutatta a világbajnokságon, a rosszabbikkal akkor sem lett volna esélyük a végső győzelemre, ha itt tovább is mennek. A Jabulani értékelése akkor is csak 4-es, ha a jobbikra emlékszünk.
A VB 6. helyezettje: Brazília 5 3 1 1 9-4 10
Jabulanométer: 71%
Utolsó kommentek