Az egyiptomi labdarúgó válogatott történelme első világbajnoki mérkőzését Magyarország ellen játszotta, ahol azóta sem nyert egyetlen összecsapást sem, mégis az egyik legsikeresebb afrikai csapat. Az IFFHS statisztikái szerint a bajnokság a 23. legerősebb a világon, két hete azonban nem rendeznek meccset. Lectóköbaut Egyiptom, Mubarak nélkül.
És ha már Magyarország, kezdjük is mindjárt a közös múlttal. Az első találkozó számunkra nem alakult jól, a '24-es párizsi olimpián 3-0-ra kikaptunk, amit egy kairói döntetlen követett, barátságos meccsen. A már említett '34-es világbajnokságon Nápolyban 4-2 arányban bizonyultunk jobbnak, amit még két győzelem (3-0, 2-0) követett, mindkettő Egyiptom fővárosában. Legnagyobb sikereiket tahát nem Magyarország ellen érték el, de nem is a vb-ken. Mivel akkor még más rendszerben zajlott a torna, az a vereség a búcsút is jelentette. A következő szereplésre egészen 1990-ig kellett várni, amikor ugyancsak Olaszország adott otthont az eseménynek. Írország és Hollandia ellen is döntetlenre végeztek, amivel esélyük maradt a továbbjutásra, de az utolsó körben Anglia túl nagy falatnak bizonyult. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen meccs a csoportban ahol nem döntetlen született. Ha tartják a sormintát, olyan helyzet állt volna elő, hogy mindenkinek három pontja és nullás gólkülönbsége van. Mivel még a csoportharmadik hollandok is továbbmentek, a fáraóknak különösen fájhatott a szívük.
Igaz, hogy első Afrikai csapatként jutottak el a világbajnokságra, de ott sem akkor, sem később nem termett babér számukra. A legutóbbiról egy hajszállal maradtak le. Nézzünk egy másik sorzatot, ahol már jóval sikeresebbek. Egyiptom az Afrikai Ladbarúgó Szövetség alapító tagja volt 1957-ben, és jó ötletgazdához méltóan meg is nyerte az afrikai nemzetek kupájának első kiírását. Ezt két évvel később hazai pályán megismételték, amit még további öt diadal követett. A legsikeresebb korszak éppen most zajlik, hiszen az utóbbi három kiírásban megállíthatalanok voltak.
Ha hinni lehet a statisztikáknak, a nemzeti bajnokság a svájcival, a skóttal és a csehvel van egy szinten, a válogatott pedig 33. a FIFA világranglistáján. Ennek komolyan vehetőségére jó példa, hogy a múlt havin még a tizedik pozíciót foglalták el, épphogy lemaradva a Portugálok mögött, de simán megelőzve például az olaszokat. (Annak persze örülünk, hogy a magyar csapat játék nélkül is szépen araszol előre, immár megelőzve Hondurast és Burkina Fasot.)
Egyiptom legsikeresebb csapata az Al-Ahly, amely a bajnokság 1949 óta íródó története során 35-ször diadalmaskodott. Kupából is ugyanennyit nyertek, ráadásul a BL és a KEK helyi megfelelőjéből is gyűjtöttek néhányat. Említést érdemel még a tizenegy elsőséggel büszkélkedő és jelenleg is vezető Ez-Zamálek. Tizenöt forduló után az Al-Ahly csak ötödik, az Ismaily, az ENPPI és a beszédes nevű Police Union is megelőzi. Két fordulót már elhalasztottak, de ha a belpolitikai helyzet nem változik, előfordulhat, hogy hosszabb szünetre kell berendezkedni.
A bajnokságban főként ghánai és kameruni légiósok játszanak, de még így is csak epizódszerephez jutnak a hazaiak mellett. Igazán nagy sztárjaik nincsenek, a válogatott ereje is a csapategységben rejlik, de néhányan azért eljutottak európai bajnokságokba. Mohamed Zidan évekig stabil kezdő volt Dortmundban, de az idei csapatba már nem fért be. Ugyancsak a Bundesligában próbált szerencsét Hany Ramzy, aki a Werderrel és a Kaiserslauternnel nemzetközi kupameccseket is játszhatott, majd alacsonyabb osztályban fejezte be karrierjét. A Midoként ismert Ahmed Hassam fél Európát bejárta: Gent, Ajax, Celta Vigo, Marseille, Roma, Tottenham, Middlesbrough, Wigan, West Ham, ezek után pedig visszatért nevelőegyesületéhez a Zamalekhez, ja, és még 28 éves sincs!
Angliában próbált szerencsét Amr Zaki, aki a Wigan-nél egy szezonra meghatározóvá tudott válni, de ezen kívül csak momentumai adódtak. Jelentős európai karriert nem futott be, de Hossam Hassant szokták a legnagyobb egyiptomi játékosnak tekinteni, 2007-ben vonult vissza, jelenleg a Zamalek edzője. Említést érdemel még Mahmoud Al-Khatib, akit a France Football 1983-ban a legjobb afrikai játékosnak válaszott, valamint Mohamed Aboutreika akit 2007-ben és 2008-ban a világ legnépszerűbb játékosának válaszottak! Ezt a díjat többnyire a harmadik világ geekjei ítélik oda valami lokális nagyságnak. 
Jelenlegi birtokosa a futballtörténeti mérföldkőnek teljes joggal számító iráni Fahrad Majidi, aki négyszer annyi szavazatot kapott, mint Messi, C. Ronaldo, Sneijder és Xavi összesen.
Hossam Hassan a 2006-os Afrika-kupával
Mivel egy hasonló versenyen százhúsz éve mindig egy magyar pénz szokott lenni az év érméje, ezennel mozgalmat indítok, hogy idén Rósa Dénes kapja. Vagy Torghelle. Majd eldöntik kő-papír-ollóban. Kárpát-medence klikkelői, egyesüljetek!
Utolsó kommentek